A kedvenc adventi Igémet hoztam el ma nektek. Olyan sokszor beszéltem már róla az elmúlt években nagyon sok helyen, de még mindig mutat nekem újat ez az egyszerű néhány vers. Van néhány nagyon kedves Igehelyem, remélem, hogy ti is megszeretitek majd.

Szóval: csend. Néha nagyon szeretem. Nem mindig, mert a legtöbbször zenét hallgatok, ha nincs mit csinálnom. Ez viszonylag ritkán fordul elő, de ha éppen olyan dolgot csinálok, akkor is indítok valamit. De hát tudom én, hogy más sem bírja zene nélkül, hiszen szoktam látni, hogy ott van a fülben az a kis zajkeltő.

De gondoljatok bele: hatalmas nagy hangzavar van, szinte már bántó. Akkor azért jól esik elmenekülni onnan egy csendesebb sarokba, hogy végre elmondhassuk: de jó egy kis csend.

Sokszor azonban mi csinálunk hangzavart. Nem azt mondom, hogy mindenki némuljon meg, mert az sem lenne jó. De gondoljunk bele: hogyan szoktunk várni? Hogyan várjuk a tanárt az óra előtt? Most mondhatnánk persze, hogy attól függ, hogy kit – de amíg fel nem tűnik, addig azért csak beszélgettek.

Vagy éppen mi volt most, pár perccel ezelőtt? Tompa moraj, majd ahogy megszólalt az orgona, nőtt a beszéd hangereje is. Pedig néha olyan jó csak úgy: csendben lenni.

Karácsonyra rengeteg ajándékot szoktunk adni és kapni, és amikor megkapjuk azt az ajándékot, amire vágytunk, akkor úgyis bennakad a szó. Lehet, hogy érdemes ilyenkor is arra gondolni, úgy készülni egy alkalomra, hogy most eljött az ajándékozás, a meglepetés ideje. Mit is kapunk?

Először is egy ígéretet: „jövök már és veled fogok lakni”. Gondoljatok bele, hogy egy olyan valakire vártok, akit már nagyon régóta szeretnétek látni. VIDEO Hoztam nektek babás videókat. Ezek a babák azért örülnek annyira, mert haza jött az apukájuk. Emlékezzetek arra vissza, hogy milyen volt, amikor megkaptátok azt, amire a legjobban vártatok. Biztos mindenkinek van ilyen élménye. Egy baba, egy ruha, egy koncertbelépő, egy motor, egy szülő hazaérkezése, egy gyógyulás. Olyan sok minden lehet – és különféle dolgoknak tudunk örülni, mert mindenkinek más a fontos.

A Biblia emberének Isten volt a fontos. Várták az érkezését. Várták a jeleket, a prófétákat, Isten embereit. Rengeteg olyan leírást találunk, ahol elmondják, hogy milyen lehet majd a Messiás eljövetele. És bár nagyon sok mindent elmondanak Krisztusról, ezek mégis mind homályba vesző dolgok. Titusz a levelében azt írja, hogy megjelent az Isten üdvözítő kegyelme – erre vártak az ószövetség emberei, hogy megjelenjen az Isten üdvözítő kegyelme! De érted, hogy mit is jelent ez? Hogyan tudnám kézzel foghatóvá tenni? Hogyan lehetne érthetően elmondani?

Vagy a mai Ige legutolsó verse: csendben legyen mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakóhelyéről. Hogy? Hogyan tud az Isten elindulni? Hogyan tud eljönni hozzánk? Kérdezhették az akkori emberek, akik nem ismerték, csak az ószövetség Istenét, aki angyalokat, prófétákat küldött az emberekhez, hogy elmondják az akaratát. Nem tudták milyen az, ha Isten megjelenik közöttük.

Eddig nem volt, csak körvonal. Egy homályos kép. Néhány elejtett szófoszlány, semmi több. De ha valaki elindul hozzám, az feltételezi, hogy ide is fog érni. És ha az advent az Úr érkezése – adventus Domini, akkor a karácsony az Úr megérkezése. Ez a megérkezés pedig már nem csak körvonal, nem csak homályos valami, hanem egy letisztult kép. Három ember, egy apa és egy anya, no meg egy kisgyermek, aki nagy dologra hívatott – a legnagyobbra. Ezért jó csendben lenni, ahogy Zakariás írja, vagy csendben várni az Úr szabadítására, ahogy pedig Jeremiás. Elindult, hiszem, hogy meg is érkezett. Fogadd szívesen! Ámen