Jézus Krisztus ránk maradt tanításainak legtömörebb összefoglalói a példázatok, amelyekben nem elvont elméleteket, tanokat akart Krisztus az emberekkel közölni, hanem olyan gyakorlati életszabályokat, amelyek életünket újítják meg. 

Példázat: eredeti szó? parabola (tükör, hasonlat)-ot jelent. Ezek a példázatok a hétköznapi életből vett képekkel szemléletesen tárják elénk Isten eljövendő  – és Jézusban már jelenlévő – uralmának témáját és titkait. 

A példázatos tanításnak kettős célja van: 

– a kézenfekvő földi viszonylatok segítségével megvilágítja Isten országának dolgait

-a mélyebb értelem elrejtésével próbára teszi hallgatóit. 

Csak azok tudják megérteni a példázatokat, akik nyitott szívvel evangéliumként fogadják.

Ószövetségi előzmény pl. Nátán példázata, aki a szegény ember és a gazdag ember sorsán keresztül Dávid saját bűnére hívja fel a figyelmét. De a többi próféta (Ézsaiás, Jeremiás) is gyakran használta a példázatokat arra, hogy felhívja valamire a nép figyelmét.

Máté 13-ban 7 példázat van a Mennyek országáról. A 7-es szám a tökéletességet fejezi ki a Bibliában.

A magvető példázata (1-23)

A példázatnak a természettel kapcsolatos része szemmel látható, kézzel tapintható, ismert valóság. Izraelben az volt a szokás, hogy előbb vetettek, s azután a szántással forgatták a földbe a magokat. A magvakat kézzel szórták, s különböző minőségű földbe estek. A magvető Isten, a mag Isten Igéje volt a példázat szerint. A különböző talajtípusok ? különböző emberek. A talajok „reagálásai” az emberek viszonyulása az Igéhez. A jó föld az akadályok leküzdését, az Igehallgató teljes odaadását fejezi ki.

1. talaj:  útszél ? madarak felcsipegetik (azaz, amikor az ember egyáltalán nem figyel az Igére, ezért a sátán nagyon könnyen ki is ragadja onnan azt.
2. talaj: sziklás ? nem tudott mélyen gyökerezni, a nap kiszárította (azaz az ember örömmel fogadja az Igét, de nem hat rá igazán, s ha valami bántást szenved Isten miatt, azonnal elfordul Tőle.)
3. talaj: tövises ? elfojtják a tövisek a kikelő növényt (azaz az ember örömmel fogadja az Igét, de az élet gondjai, a bajok, próbák alatt már nem figyel Istenre, a gondok elfojtják az Isten utáni vágyat).
4. talaj: jó föld ? sokszoros gyümölcsöt terem (aki figyel az Igére, s meg is tartja azt).

A búza és a konkoly (24-30)

A példázat alapmotívuma itt is a vetés. Itt nem a talaj különbözőségéről van szó, hanem egyrészt arról, hogy a gazda jó magot vetett a földjébe, másrészt, hogy a „gonosz” a sötétben fondorlatosan munkálkodó ellenség képében jelenik meg. Itt a gonosz ellenség akarja tönkre tenni a jó gazda munkáját. Jézus a szolgák szavaival erősíti meg, hogy a gazda jó magot vetett a földbe, s ők ezért nem értik, hogy kerülhetett konkoly a búzába. A gazda viszont nem lepődik meg, mert ismeri ellenségét, annak gonoszságát, s cselekedetét egyszerűen közli a szolgákkal. A szolgák kérdezik, hogy kigyomlálják-e a konkolyt a búza közül, de a gazda türelemre inti őket.

Magyarázata:

Az aratás mindig a végső ítélet képe volt. Itt Jézus nem egyszerűen egy gazdáról beszél, hanem azt mondja: „Az, aki a jó magot veti, az Emberfia”. Az Ige magvetésének Ő az igazi gazdája. A mag itt már nem az Igét jelenti, hanem „a jó mag a mennyek országának fiai (azaz a hívő emberek), a konkoly a gonosz fiai (azaz a hitetlenek).” A példázatban emberekről, emberi sorsokról van szó. A konkolyt vető ellenség az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ebben a világban együtt él egymással jó és rossz, búza és konkoly. Jézus nem különíti el az övéit. De a nagy aratáskor, a végső ítéletkor a konkoly kitépetik, s tűzre vettetik, s csak a búza maradhat meg.

A mustármag példázata és a kovászról szóló példázat (31,43)

Mustármag: 1 mm az átmérője, de amikor megnő, 3-4 m-es fává lesz. A mustármag az ember kicsiny hitét jelképezi, amely azonban hatalmas dolgokra is képes lehet, naggyá nőhet.

Kovász: A maréknyi kovász megkeleszti a nagy mennyiségű tésztát. Az egyébként ehetetlen lisztből a kevéske kovász révén az életet jelentő kenyér áldása lesz. Isten országának kovásza, az Evangélium alkalmas arra, hogy a hitetlent hívővé, a pogányt keresztyénné, az eltávolodott embert Isten gyermekévé, Krisztus követőjévé formálja.

A szántóföldben elrejtett kincsről, az igazgyöngyről és a hálóról szóló példázatok (44-50)

Mi mindent oda tudnak adni az emberek az általuk becsesnek és értékesnek tartott földi javakért! Olykor szinte valamennyi más értéküket. Erről szól az elrejtett kincs és az igazgyöngy példázata. Ha földi kincsekről van szó, akkor ez természetesnek tűnik. Ezért nagy dolog, ha az Isten országát a legnagyobb kincsnek tartjuk. Ez nem azt jelenti, hogy Isten minden mást el akar tőlünk venni, hanem azt, hogy a neki ajánlott javakat megtisztítja, s áldásul adja vissza. 

A hálót a halászok sekélyebb vízben a parthoz közel a vízben járva, mély vízben pedig két halászhajóról merítették a tóba, majd egy irányba húzták. Amikor érezték, hogy megtelt, akkor a partra vontatták, s azután válogatták szét belőle a halakat. Így van az egyház életében is: a misszió kerítőhálója sokféle embert hoz a gyülekezetbe, az egyházba. De az „emberhalászoknak” halászás közben idejük és módjuk sincs a válogatásra, s egyébként sem övék az ítélet. Ez majd az utolsó napon történik meg, az ítéletet Jézus tartja, végrehajtói pedig az angyalok.