Háborgó, zúgó tenger. De akár csak valami nagyobb víztömeg. Életveszélyes tud lenni, egyik pillanatról a másikra. Hirtelen jön valami nagy szél és már korbácsolja fel a hullámokat, és főleg, ha egy kisebb fajta hajóban vagyunk, akkor nagyon hamar elborulhat, és akkor már csak külső segítségben bízhatunk.

Jézus mindig igyekezett úgy tanítani a tanítványokat, hogy értsék, lássák, tudják, ott elül hordozzák azt, amit ő szeretett volna velük megértetni. A mai ige előtt a Magvető példázatát mondja el. 4 föld, ahova eshet a mag. A végén a kérdés, hogy melyik vagy te? Kemény, köves, tövises? Vagy még rosszabb? Te magad vagy a kő, amely akadályoz, a tövis, amely szúr? Isten olykor keményen, veséig hatóan, ahogy az Ószövetségben olvashatjuk többször, így tud kérdezni. Jézus, aki újra és újra emlékeztet, visszahangozza ezeket a kérdéseket.

Majd hajóba száll velünk, ismét. Amikor már minden elcsendesedik, amikor vége a tanításnak, vége a nagy kérdéseknek, akkor újra leül mellénk és együtt utazik. Van, amikor képletesen, de van, amikor nagyon is valóságosan leül Jézus az életünk hajójába. És kér valamit: evezz a mélyre, menjünk át a túlsó partra. Amikor már megnyugodnál, még egy próbát állít eléd.

És hol tudsz a legjobban Istenbe kapaszkodni? Nem a legnyugodtabb időszakban. Nem a csendes vizeken. Nem akkor, amikor andalítóan suhansz előre, amikor nincs semmi gond, amikor nincsenek hullámok, nincs nagy szél. Mert akkor csak ülsz a fedélzeten és élvezed az utazást.

De rögtön megváltozik a helyzet, amikor nem nyugodt a tenger. Felkorbácsolódik a víz – életedben pedig felkorbácsolódik a lelked! És zúg az ég, hánykódik a hajó és te pedig kapaszkodsz, amibe tudsz. Mibe tudsz kapaszkodni? A padba, ami csúszkál veled együtt? A korlátba, amin félő, hogy egy nagyobb lökésnél átbukfencezel? Ott mozog minden, ott a hajón nincs olyan, ami biztonságos lenne.

De van valaki, aki tud változtatni a helyzeten! Csak lehet, hogy először szeretnéd ezt az egészet megoldani önerőből. Csakhogy hamar rájövünk, hogy ez lehetetlen. De Jézus ott van. Ő nyugodt. Alszik. És akkor kel fel és siet a segítségedre, amikor szólítod őt!

Oda fog bemenni, ahová beengedik. Azt mondja, hogy az „ajtó előtt zörgetek. Ha valaki megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorázok.” Amellé leül Jézus, ha kell, akkor oda, a csúszkálós padra és megfogja a kezed, hogy nem félj! Lehet, hogy téged is meg fog egy kicsit dorgálni: még mindig nincs hited neked sem?

Hát mennyi mindent láttál már? Mennyi mindent hallottál már? Mennyi mindent átéltél már? Kell még több? Akkor lásd meg: én ezt a vihart is le tudom csendesíteni! Mert Jézus a hívó szóra felkelt a vánkosról, ráparancsolt a szelekre és a tengerre és elnémította a vihart.

Testvérek! Zúg a világ, zúgnak ma is nemzetek, zúg és háborog a lelkünk is. Zúgott 56-ban is. Zúgott a nép szava, zúgott aztán a lánctalpak sokasága. De zúgott az Isten Igéje is? Ma, amikor zúg a lelkünk, és zúg a világ, akkor zúg az Isten Igéje? Jézus tanít ma is a Magvető példázata által: milyen a szíved? Kopár, kemény, sziklás, tele van dudvával, tövissel? Mi van benne, rajta? Vagy jó föld az az Isten Igéje számára? Amikor jön valami nagy zúgás, akkor felkelted a vánkoson nyugodtan pihenő Jézust, aki csak rád vár?

Drága testvér! A válaszlépés a tiéd! Szólítsd meg, keltsd fel és engedd, hogy a zúgás elmúltával békés vizekre, nyugodt tengerre vezessen. Nem csak téged, hanem mindannyiunkat, és az egész világot! Az Úr a mi kősziklánk, az Úr a mi erősségünk!