A felvilágosodás Magyarországon a vallásgyűlölet uralma közben kezdődött. A Kollonich-rendszer irgalmatlan nyomása a magyarságot belekergette a kuruc szabadságharcba, II. Rákóczi Ferencébe (1703). A szatmári békében (1711) a Habsburg-ház diadalmaskodott, de a békekötés egyik pontjában az uralkodó megígérte az ország törvényes vallási szabadságának fenntartását, a jogos egyházi javadalmak birtoklásával együtt.

Az átmenet jellemzése:

I. Lipót egyházpolitikája és II. József fölvilágosult türelmessége között III. Károly és Mária Terézia uralkodása jelenti az átmenetet. E két uralkodó személyesen egészen hithű katolikus volt. Azonban az állam és a római katolikus egyház érdekeit már egyik sem azonosítja föltétlenül, a klérus túlkapásaival szemben erélyesen felléptek, és a protestánsok erőszakos kiirtására józan politikai belátásból nem gondoltak többé.

III. Károly (1711-1740)

Az I. és II. Carolina Resolutio (Károly-féle vallásrendelet 1731. és 1734.) teljessé tette az állami hatalom felügyeletét a két magyar protestáns egyház fölött.

Az I. Resolutio véget akart vetni a földesurak vallásügyi önkényeskedésének: a jobbágyok vallásváltoztatását királyi jóváhagyástól tette függővé + a hithű protestánsokat közvetve kizárta a közhivatal viselés jogából: a prot. tisztviselőket és ügyvédeket a Szűz Máriára, s a szentekre hivatkozó ún. „decretális eskü” letételére kötelezi.

A II. Resolutio pedig megszabja, hogy mind a két prot. egyház csak 4-4 superintendentiára (kerületre) tagozódhat és ugyanannyi superintendenst választhat.

E resolutiok alapján a protestánsoknak a családi és a társadalmi életben való zaklatása tovább is lehetséges volt; pl. kényszerítették a protestánsokat több helyen, hogy engedjék meg a beteg csecsemők a bábáknak, lelkész nem létében (mert a római tan szerint a megkereszteletlen csecsemő nem üdvözülhet).

Mária Terézia (1740-1780)

Negyvenéves uralkodásának mintegy kétszáz protestáns templom esett áldozatául. Számos új módot eszelt ki a protestánsok létszámának csökkentésére.

• A protestáns vidékeken új róm. Kat. Püspökségeket alapítottak és külön eretnektérítő egyesületek alakultak, nagy alaptőkével az áttérők jutalmazására.
• Reverzális: a róm. kat. papok a vegyes vallású házaspárokat csak az esetben voltak hajlandók megesketni, hogyha a nem róm. kat. fél térítvényt (reverzálist) adott arról, hogy valamennyi születendő gyermekét kat. vallásra fogja kereszteltetni és neveltetni. 

Határozottan felvilágosult egyházpolitika

I. József (1780-1790)

A „kalapos király” arra akarta alattvalóit megtanítani, hogy „lehetnek katolikusok anélkül, hogy rómaiak lennének”. Végső célja egy, a pápától független állami katolikus egyház létrehozása volt. Olyan rendszabályokat léptetett életbe, amelyek a róm. kat. egyház belső életébe is mélyen belenyúltak: pl. minden szerzetesrendet, amelynek tagjai nem lelkigondozással, nevelés-oktatással, vagy betegápolással foglalkoztak, feloszlatott; a papnevelést államivá tette, a kultuszt felvilágosult szellemben akarta reformálni.

Az állami közérdek inspirálta Józsefnek az ausztriai és magyarországi „nemkatolikusok” javát célzó intézkedéseit is. 1781-ben kiadta híres „Türelmi Rendeletét” (Edictum Tolerantiale). Abban a meggyőződésben, hogy „kártékony minden kényszer, mely erőszakoskodik az emberek lelkiismeretén, viszont a keresztyén kegyességből fakadó igazi türelem mind a vallásnak, mind az államnak nagy hasznot hajt”. Ez a rendelet József protestáns és görögkeleti alattvalóit a polgári jogok, főképp a hivatalviselés tekintetében teljesen egyenlőkké tette a róm. katolikusokkal.” A magyar protestánsokra nézve e rendeletnek különösen a következő pontjai jelentettek nagy könnyebbséget:

• Mindenütt, ahol legalább száz családjuk van, tehát nem csak az articuláris helyeken, építhettek „oratoriumot” (imaházat), tarthatnak lelkészt, iskolát, tanítót – azzal a föltétellel, hogy a híveknek e célokra elégséges anyagi erővel kell rendelkezniük, s az imaházakat torony, harang és főutcára nyíló ajtó nélkül kell építeni.
• A reverzális kérdését megtiltotta. A vegyes házasságból született gyermekek, ha az apa római kat. valamennyien a róm. kat. vallásban nevelendők, ha ellenben protestáns, csak fiai követhetik vallását.
• Bár nagyon szigorú feltételekhez kötötte, de megengedte a róm. kat. egyházból a protestánsba való áttérést.

A Türelmi Rendelet következtében pár év alatt 1015 prot. gyülekezet kelhetett új életre. De József a protestánsok egyházkormányzatába, különösen iskolai vezetésébe, éppoly erőszakosan kezdett belenyúlni, mint a róm. kat. egyház belügyeibe.

I. Lipót (1790-1792)

I. József felvilágosult egyházpolitikai elveinek, az ún. „josephinizmusnak” hű követője volt öccse és utódja, II. Lipót. Rövid uralmának idejére esik az emlékezetes 1790-91-es országgyűlés XXVI. törvénycikke:

• Visszaállította a két prot. egyház teljes önkormányzatát
• Megszüntette a róm. kat. püspöki és főesperesi joghatóságot a prot. lelkészek fölött
• Biztosította iskolaalapítási jogukat
• Megállapította a róm. katolikusokéval egyenlő hivatalképességüket
• Házassági ügyeiket saját egyházi bíróságaik elé utalta

Fogyatkozásai ellenére az 1791. XXVI. tvcikk alapköve lett a magyar protestáns egyházak legújabbkori közjogi helyzetének.