Most már hatodik estén hallhatunk arról a történetről, amely az idei imahét témája: az irgalmasság. Egy példázatként mondja el Jézus ezt a történetet, de ha megnézzük Jézus példázatait, akkor arra gondolhatunk, hogy ez is, mint a többi, a hétköznapok megéléséből meríthet. Ahogy a magvető, vagy akár a tékozló fiú története is megtörténhetett, úgy ez az eset is lehetett egy már megtörtént valóság. Egy két város között megvert és otthagyott ember, egyesek közönyössége, valaki másnak a segítségnyújtása, odafordulása. És ahogy máskor is megvan ennek az erkölcsi üzenete, most is kétélű kardként hasíthat belénk ez a kérdés: te melyik vagy? Mert most már eljutottunk eddig a kérdésig!

Nem teszi fel nyíltan Jézus ezt a kérdést, de szépen lassan érlelődik bennünk a példázat jelentése. Olyan érzés lehetett ez a törvénytudónak, mint amikor nekünk mondanak el egy példatörténetet: nem mondják el nekünk, hogy tudják, mit tettünk, milyenek vagyunk, de kiérezzük belőle a magunk példáját és egyre inkább görnyedünk össze, sütjük le a fejünket szégyenünkben, mert tudjuk, hogy mi lesz a vége. Jézus pedig nagy mestere volt ennek is: tudta, hogyan vezesse el az embert a felismerésig, és volt olyan, hogy megoldási lehetőséget nyújt, de olyan is előfordult, hogy nyitva hagyta a kérdést, hogy az ember maga jusson el a felismerésig és a megoldásig.

De haladjunk sorban: a mai téma, üzenet a vendéglátás. Miután a pap és a lévita elkerüli a szerencsétlenül járt embert, egy samaritánus megy azon az úton. Amikor meglátja a megvert és otthagyott embert, akkor rögtön és gondolkodás nélkül a segítségére sietett. Tegnap hallottunk a gondoskodásról, hogy olajat és bort öntött a sebeire, de a segítségnyújtásban nem áll itt meg.

Régebben nagyon sokszor előkerült otthon a Mesék Mátyás királyról című rajzfilmsorozat, és abban volt egy rész, amikor egy szegény ember egy ökörrel szántotta a kis földterületét, de gyenge volt ő is, az ökör is. A másik földtáblában egy gazdag ember szántott sokökrös fogatával, és amikor jött az álruhában levő Mátyás, akkor megszólította a gazdag embert, aki arrogánsan vette a köszönést és csak ennyit morgott a bajusza alatt: Mi kéne, ha vóna? Mátyás pedig azt mondta neki: több emberség, gazduram.

Na hát az emberség hiányzott eddig az irgalmas samaritánus történetéből is. De jön egy ember, aki emberségesen viselkedik, nem restell megállni, segíteni, sőt, tovább is gondolja a helyzetet és rájön arra: ennyi segítség kevés lesz. A hirtelen segítségnyújtást elvégezte, de ha most itt hagyja, akkor ugyan úgy belehalhat az ember. Ezért felteszi a jószágára és elindul vele, hogy továbbra is gondozza. Sőt, másnap, amikor tovább kell indulnia a dolgára, akkor kifizeti a szerencsétlenül járt ember gondozásának a költségét, de még tovább megy: …ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked! – mondja a fogadósnak.

Bár nem a saját otthonában, hanem egy fogadóban, mégis a vendége lett ez az ember. Vendége lett, mert a kor szabályai ezt diktálták, mert így tartották helyesnek. Mert ez volt az emberséges. Mert ha ő nincs, akkor egy emberélet kerül veszélybe. És bizony a segítségnyújtás nem feltétlenül abból áll, hogy elhalmozom mindenféle földi jóval. A segítségnyújtásnak lehetnek egészen apró, mégis jelentős mozzanatai. Amikor odafordulok a másik emberhez és megkérdezem tőle, hogy hogy van, ha látom, hogy nem bírja a terhet egyedül, akkor segítek, mert azt írja a Biblia, hogy jobban boldogul kettő, mint egy! Mert ha egyedül maradok, akkor eljuthatok arra a pontra, mint a Bethesda tó mellett 38 éve fekvő beteg ember, amikor azt mondja lemondóan: Uram, nincs emberem.

Azért olvastam fel az emmausi tanítványok történetének a végét, mert itt Jézus lesz majd, aki segít és vendégül lát. Néhány évvel ezelőtt volt ez a történet az egyetemes imahetünk egyik igéje. Akkor is, azelőtt és azután is beszéltem már erről az esetről több alkalommal, mert annyira szépen írja le a lemondás, egyedül hagyatottság és az abból való felemeltetésnek az esetét. Hogy hogyan lehet Jézus az emberem, hogyan nyithatja ki előttem újra a világot, a látást a Láthatóra, érzést az Érezhetőre.

Két tanítvány lelkileg összetöretve, megverve, kidobva, egyedül hagyatva megy vissza Emmausba Jeruzsálemből. Itt is jöttek rablók, egyházi és politikai vezetők és kirabolták őket. Elvették a legértékesebb dolgukat, a mindenüket, a Krisztusukat, a Megváltójukat. Szinte csak vonszolják magukat, fejlehorgasztva. Mennek velük talán többen is az úton, de senki nem látja meg a nyomorúságukat.

Majd jön egy idegen, aki mégis oda áll melléjük és elkezd beszélni azoknak a dolgoknak az értelméről, amik megtörténtek, és hogy miért történtek. Tegnap azt a kérdést hallottuk: nekünk mi az olajunk és a borunk, amit oda tudunk szánni? Jézusnak ez volt: hogy odaállt és magyarázott, nem olajat és bort öntött rájuk, de lelket öntött a tanítványokba.

Majd amikor megérkeznek a szállásukra, akkor vendégül látják az idegent, de igazából ez fordítva történik: amikor leülnek az asztalhoz, Jézus válik vendéglátóvá, mert ő veszi a kenyeret, ő töri meg, ő osztja szét. Nem a jószágán, de a tenyerén vitte őket haza, nem két dénárt, hanem az új életet ajándékozta nekik – meddig? Amíg vissza nem tér!

Olyan gyönyörű, ahogy Jézus a tanítások után meg is teszi azt, amiről beszélt! Az evangéliumokban Jézus élete, üzenete és annak értelme úgy bontakozik ki előttünk, mint a virág szírmai: nagy történetek, nagy találkozások, nagy tanítások után a végén olykor csak egy mondat. Emlékezzünk: Jézus beszél a felebarát szeretetéről, sőt, az ellenség szeretetét kéri a hegyi beszédben – majd a kereszten azokért imádkozik, akik őt szidják, és egy mondatban foglalja össze mindazt, amit eddig elmondott: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek.

Egy apró dolog, egy apró kedvesség, figyelmesség így válhat a másik ember számára életet megmentő, felemelő valósággá. Hallottunk már a pap és a lévita közönyösségéről és az egyébként lenézett samaritánus emberségéről. Az elején említettem egy kérdést, és nyitva hagyva a mondatot engedek mindenkit haza ezen az estén: te melyik vagy? Találkozzunk holnap és holnapután, és találjunk választ a kérdéseinkre!