A Megváltó eljövetelét Isten már a bűnbeeséskor megígérte, miszerint eljön majd az, aki eltörli a bűn erejét, aki a kígyó (sátán) fejére tapos. 

Az Ószövetségben számos próféta megjövendölte, hogy hogyan és mi módon érkezik majd el a Megváltó. Mikeás megjövendöli a születés helyét, Zakariás, Ézsaiás a szenvedéseit írja le már több száz évvel Jézus születése előtt.

Az idő végül akkor teljesedett be, amikor Izrael Római elnyomás alatt élt, Augustus császár uralkodása alatt.

A gyermek ígérete

Egy Mária nevű, Názáretben élő zsidó nő jegyese volt a Dávid házából származó ácsnak, Józsefnek. Isten elküldte hozzá követét, Gábriel angyalt, aki elmondta, hogy Máriát a Szentlélek „árnyékolja be”, s ő ad majd életet Isten Fiának, akit Jézusnak kell neveznie. Mária bár nem érti, de elfogadja ezt. 

Amikor József számára kitűnik, hogy jegyese gyermeket vár, el akarja őt titokban küldeni (a kor szokása szerint Máriára paráznaság vétke miatt halál várt volna), de Isten álomban jelenti ki neki az igazságot, s hogy ne féljen feleségül venni Máriát.

Születés:

Augustus császár rendeletet adott ki népszámlálásra. Mindenkinek abba a városba kellett mennie, ahol született. József a várandós Máriával szülővárosába, Betlehembe ment (Mikeás jövendölése), ahol nem kaptak szállást, ezért egy istállóban szülte meg gyermekét, Jézust.

Tanúk:

1. Isten először a határban legeltető pásztoroknak jelentette ki a Megváltó születését. Angyali karok jelentek meg nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.  A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 

A pásztorok ajándékokkal hódoltak a kisdednek.

2. Napkeleten csillagkutató bölcsek különös égi jelenségre lettek figyelmesek. Fényes csillagot láttak (a Jupiter és a Szaturnusz együtt állása a Halak jegyében: Jupiter a király csillag, Szaturnusz a zsidók csillaga, halak a végidőkre vonatkozik). Ebből tudták, hogy a zsidóknál hatalmas király született. 

Elindultak, s a gyermeket először Jeruzsálemben, a királyi palotában keresték. Heródes király felolvastatta a próféciákat, amiből kiderült, hogy Betlehembe kell menniük. Heródes féltve saját hatalmát, meg akarta öletni a gyermeket, ezért azt kérte a bölcsektől, hogy ha megtalálták, térjenek vissza hozzá és mondják el, hol van a gyermek (azt hazudva, hogy ő is hódolni akar neki). A bölcsek ajándékkal hódoltak Jézusnak (arany, tömjén, mirha). Isten álomban figyelmeztette őket, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, ezért más úton tértek haza. 

Heródes gyermekgyilkossága:

Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek nem tértek vissza, haragjában minden két évnél fiatalabb gyermeket megöletett Betlehemben, Józsefet azonban Isten álomban figyelmeztette, hogy vigye a gyermeket Egyiptomba, mert veszélyben vannak. Ott éltek Heródes haláláig, majd Názáretbe tértek vissza. 

Gyermekkora:

Jézus gyermekkoráról összesen két esetet említ a Biblia.

1. Szokás szerint Jézust is bemutatták a jeruzsálemi templomban, ahol egy Simeon nevű agg férfi és egy Anna nevű idős asszony felismerték benne a Megváltót.
2. Jézust 12 éves korában felvitték a templomba. Ott elkeveredett szüleitől, akik csak a hazafele vezető úton látták meg, hogy Jézus nincs a hazautazók között. Visszatérve a templomi bölcsek között találták, akik ámultak a gyermek bölcsességén. Mária megdorgálta Jézust, amiért nem figyelt arra, hogy aggódtak érte. De Jézus elmondja neki feladatát: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?”

Keresztelés:

Jézus harminc éves korában a Jordán folyóhoz ment, ahol rokona, Keresztelő János figyelmeztette az embereket bűneikre, és keresztelte meg őket, hirdetve számukra a bűnbocsánatot. Jézus is a keresztelkedők közé állt, de János nem akarta megkeresztelni, tudván azt, hogy Jézus sokkal hatalmasabb nála. De Jézus ezzel is megmutatta közösségvállalását a bűnös emberrel. Amikor mégis megkeresztelte, megnyílt az ég, a Lélek galamb formájában szállt Jézusra, s az Atya szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”

Megkísértése:

Keresztelkedése után Jézus a pusztába vonult, ahol 40 napig böjtölt. Ezután megkísértette őt az ördög.

1. „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.”

Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

2. Ezután magával vitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.”

Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!”

3. Majd magával vitte az ördög egy magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.”

Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Tanítványok elhívása:

Jézus 12 tanítványt választott magának. Néhányuk elhívásáról részletesen is olvasunk az Evangéliumokban.

1-4: Péter és testvére, András, valamint a Zebedeus fiai: Jakab és János halászok voltak a Galileai tengeren. Egy éjjel semmit nem fogtak, de Jézus szavára újra kimentek a tengerre, s a hálók szakadoztak a rengeteg haltól. Péter ekkor megrémül, hiszen bűnös ember, aki nem méltó Jézus jelenlétére. De Jézus elhívja őket: „Ne félj, ezen túl emberhalász leszel!”

5. Máté: egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő asztal mellől hívja el. Lévi új neve: Máté. A nép zúgolódik, hiszen Lévit bűnös embernek tartják, aki kiszolgálja a Római Birodalmat és a saját zsebére is dolgozik, de Jézus elmondja nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” – azaz Ő elsősorban a bűnösök közé jött. Lévi élete gyökeresen megváltozott.