A Szentírás sokféleképpen nevezi Jézust. Maga ez a tény is azt mutatja, hogy az Ő isteni személyének gazdagságát, munkájának sokszínűségét nem lehet egyetlen szóval jelölni, vagy egyetlen szóba tömöríteni. Nem véletlenül születtek az első keresztyén hitvallások ezekből az elnevezésekből. Tulajdonképpen nem is nevei ezek Jézusnak a szó megszokott értelmében, hanem mind egy-egy cím, méltóságjelző. Olyan tömörítések, amik az Ő személyének és szolgálatának egy-egy részletére világítanak rá.

Jézus

Tulajdonképpen ez az egy valóban neve a mi Urunknak. Az ókorban minden névnek jelentése és jelentősége volt. Jézus héber név, azt jelenti Jahve (Isten, az Úr) segítsége, Szabadító. Isten parancsolja meg Józsefnek, hogy ha megszületik Mária fia, így nevezzék. 

Ez tehát Jézus küldetése. Miért kell megszabadítani a népet? Mert megkötözi bűne, mert csak vétkezni tud. És nem tudja önmagát megszabadítani. Ezért könyörült Isten és küldött Szabadítót Jézus személyében. 

Régi keresztyén jelkép egy latin nyelvű hitvallás rövidítése:

J: Jesus = Jézus

H: Hominum = az emberek

S: Salvator = szabadítója

Krisztus

Ez a görög szó a héber Messiás fordítása, jelentése: Felkent. Az Ószövetség idején különösen nagy felelősséggel járó feladatra: a prófétai, a papi és a királyi tisztségbe úgy iktatták be a kiválasztott személyt, hogy olajat öntöttek a fejére. 

Régi zsidó váradalom volt, hogy Isten elküldi majd azt a teljhatalmú képviselőjét, akit az ószövetségi próféták megígértek, aki által Ő maga cselekszik majd, és népét mint próféta, főpap és király megszabadítja, megajándékozza, megsegíti. Nagyon várták a Messiást. Az első keresztyén hitvallás ez: Jézus a Krisztus. Vagyis a Jézus nevű tanító az Isten felkentje, benne teljesedtek be az ószövetségi próféciák. 

Ennek szimbóluma: 

A Krisztus szó két első betűje görögül: 

X=K                P=R

Ez a Krisztus-hit azt jelenti, hogy elfogadjuk Jézus Prófétánknak, aki mindenben igazat mondott, és rábízzuk magunkat. Elfogadjuk mint Főpapunkat, aki önmagát áldozta fel a Golgota keresztjén, és elfogadjuk mint Királyunkat, akié a hatalom mennyen és földön, és akinek mindenben engedelmeskedünk.

Isten Fia

A Nagytanács végül is ezért ítélte halálra Jézust, mert Isten Fiának vallotta magát. Jézus öröktől fogva Isten, az Atyával egyenlő. Ez akkor is így van, ha emberi teste korlátozta Őt. 

Úr

Ezzel az Ő Istenségét állítja a Biblia. Az Ószövetségben Isten neve: Jahve. Ezt a nevet a zsidók azonban nem vették az ajkukra (tiszteletből), helyette ezt olvasták: Adonáj = Uram. Ennek a görög megfelelője a Küriosz = Úr. Az Újszövetség ezt a nevet Krisztusra vonatkoztatta. 

Emberfia

Jézus sokszor nevezi így magát. Ez nem az Isten Fia elnevezéssel áll szemben. Amikor Jézus magát Emberfiának nevezi, hallgatóit Dániel próféciájára emlékezteti: „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.” Az Emberfia tehát a világ ítélő Ura.

Megváltó

Megváltó, Megtartó, Szabadító – mind ugyanannak a görög szónak a jelentései: SZÓTÉR. Izraelben ez ugyanazt jelentette, mint a Krisztus. Amikor azonban az I. sz. végén Domitianus császár megindította a keresztyénüldözést, ez a hitvallás életveszélyes lett. Akkoriban ugyanis a császárok nevezték szótérnak magukat. A keresztyéneknél megszületett egy új, bővített hitvallás: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó. Ha ennek a hitvallásnak a görög szavait egymás alá rakjuk és a kezdőbetűket összeolvassuk, egy értelmes, görög szót kapunk: ICHTUS = hal. (Iesus Christus Teos Hiuos Soter). Így lett a kereszt mellett a másik őskeresztyén jelkép a hal. Ha valaki halat rajzolt és a másik ember felismerte, tudták, hogy mindketten keresztyének.