Rengeteg olyan kosztümös filmet látni, amelyik a régi korok nagy csatáit dolgozza fel. Hatalmas, epikus színek, rengeteg ember áll egymással szemben, felvértezve magát a kor legfejlettebb páncélzatával, fegyver a kézben. Áll egymással szemben a két csapat és várnak egy jelre, egy hangra, egy mozdulatra. Az egyik legfontosabb dramaturgiai mozzanat ilyenkor a csend. Mert előtte ott van az előkészület moraja, a fém csengése, a lovak dobogása, a menetelés hangjai, de ilyenkor, a nagy megindulás előtt nincs más, csak a csend. A némaság.

Ez a némaság mindig magában rejt valamit, vagy valamiket. Benne van ebben a csendben a félelem. Mert nem lehet tudni, hogy nem életem utolsó nagy rohamára készülök-e. nem tudhatom, hogy mi lesz majd a csata kimenetele. Persze: bízom benne, hogy győzni fogok, de hát akkor is. De nem engedhetem, hogy ez a félelem kiüljön az arcomra, hogy bárki megneszelje, mert akkor az én félelmem átragadhat másra is. Ezért inkább csendben vagyok és meredek előre.

Benne van a csendben a koncentráció is. Figyelek arra, ami előttem van, megpróbálom végig játszani magamban, hogy mit fogok csinálni, mire mi lesz a válaszom. Nem tudhatom, hogy a mellettem levő mire készül, talán ő is ugyanezt teszi, ezért nem teszek mást, csak hallgatok – csendben vagyok.

Várok a jelre. Kedves testvérek – két jel van ma előttünk a két igében. Mind a kettő egy bizonyos hangszerhez köthető, de mindkettő megszólalása mást hoz magával. Mindkét helyen a kürt szólal meg, de mennyivel másabb az egyik és másik megszólalás.

Józsué könyvének epikus mozzanatait a diákok ismerhetik, mert tanulják, de a prédikációk nem sokszor alapszanak ezeken a történeteken. Miket szokunk inkább kiemelni? Józsué lesz Mózes utódja, Józsué hű lesz Istenhez, őt követi és felhívja a nép figyelmét arra, hogy ők is ezt tegyék. De a harcok valahogy nem kerülnek elő. Az elmúlt néhány évtizedben talán egyszer szólt prédikáció harcról.

Pótoljunk most, testvérek! Jerikó, hatalmas, erős város, nagy kőfallal körülvéve, erős védelemmel a városban és a városfalakon. Két kém megpróbálja kikémlelni, de majdnem lelepleződnek, egy parázna asszonyon múlik az életük. Emberileg lehetetlen vállalkozás a város bevétele – ez a következtetés. Azonban Istennek most is megvan a maga terve, és ennek egyik eleme a csend.

A csata végtelenül egyszerű: csak meg kell kerülni a várost egyszer, hat napon keresztül. Csak a kürtök szólnak, de az emberek, a harcosok némák maradnak. Várnak a jelre, amikor a csata megindítására szólítja fel őket Józsué. Ekkor talán a kürtök hangját is másmilyennek hallották. De ezt csak a hetedik napon hallhatták meg.

Addig a védők is, a támadók is feszült figyelemmel álltak egymással szemben. Illetve nem is álltak, hanem mentek. Körbe. Hat napon keresztül naponta egyszer. A hetedik napon már szinte meglepetésként hathatott, amikor másodszor, harmadszor, hetedszer kerülték meg a várost Józsué harcosai. Mielőtt hetedszer fújták volna meg a papok a kürtöket, talán egy különös, az eddigiektől sokkal különösebb csend uralkodott a városban és a város körül.

Hét trombitaszó. Ha van másik könyv, amiből ritkán szoktunk olvasni, az a Jelenések könyve. Sokan talán kevésbé szeretik, mert nagyon nehéz a nyelvezete, sokszor maga a mondanivaló sem egyértelmű. Jelképekkel teli, nagyon nehéz olvasmány ez.

Hét trombitaszó – itt is felkészítenek bennünket valamire, egy győzelmi felkiáltásra. Hét trombitaszó, hét angyaltól, akiket az Isten küld. A trombitaszó itt azonban nem győzelmet jelent az első hat alkalommal, hanem olyan dolgokat, amelyek elnémítják az embert. Döbbenetet okoznak, fájdalmat és szenvedést. Mert aki szót kap, az nem más, mint a sátán. Csapásokkal sújtja a földet, olyanokkal, amelyek előtte még nem voltak. Jég és tűzeső, a teremtett világ harmadának pusztulása, szörnyűségek – olyanok, amelyeket ma is látunk, amelyeket mi is érzünk.

Ennek az egésznek a leírása a 8. fejezetben kezdődik, és mielőtt jönne a 7 angyal, egy olyan dolog következik be, amely ismerős lehet: miután a bárány feltörte a hetedik pecsétet, amelynek következménye a hét trombitaszó lett, csend lett a mennyben mintegy fél óráig.

És jönnek a szörnyűséges dolgok, de a sokk-élmény után mégis jön valami, ami megváltoztatja az egész hangulatát a leírásnak: hatalmas és erős hangok szólaltak meg a mennyben, de ezek a hangok már nem olyan hangok voltak, amelyek a büntetést hirdették volna. Ezek már nem a csapásokat kiáltották bele a nagyvilágba, hanem valami egészen mást!

A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, és ő uralkodni fog örökkön-örökké. Egy győzelem bejelentése, amely győzelem egy végső győzelem. Nem ideiglenes, hanem egy olyan, amely után már nincs értelme harcról beszélni, mert nem lesz – nincs kivel. A legnagyobb ellenség győzetik le, akihez minden rossz, ellenségeskedés, fájdalom fűződik. Amelynek csatáját Krisztus küzdötte meg.

Jézus elérkezése, a nagy csata kezdete, a megváltó munka vége, a feltámadás mind-mind a csend köré épül. Zak 2, 17: Csendben legyen mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakóhelyéről. Az evangéliumokban Jézus a Gecsemáné kertjében imádkozik, a tanítványok pedig közben alszanak. Amikor Jézus meghal, a földrengés és az első ijedtség után hirtelen elhallgat mindenki, és ebbe a csendbe csak egy hang sugárzik szinte bele, amikor a római katona szólal meg: ez az ember valóban igaz volt. (Lk 23, 47) A Mt 28-ban pedig azt olvassuk, hogy a feltámadáskor az őrök, akik meglátják az angyalt, szinte holtra váltak, de az asszonyok sem tudtak mit mondani, ott pedig az angyal töri meg a csendet – nincs itt, hanem feltámadt!

Hamarosan arra emlékezünk majd, hogy mi történt az utolsó héten, amely virágvasárnappal kezdődik és húsétvasárnappal ér véget. Jövő héten már a dicsőséges bevonulásra emékezünk. Ez a csatának melyik része? Amikor megérkezik a király a csatába indulás előtt. Ujjongás és lelkesedés jellemző ekkor mindenkire – és amikor Jézus megérkezik, igazából mi is ilyenek vagyunk és ez így van jól!

Aztán ott lesz az elkövetkezendő hét, amely során folyamatosan csendesedünk el, ahogy érkezünk el a leggyászosabb naphoz. Hogy azután mi is teljesen elnémuljunk egy rövid időre. Néhány gyülekezetben ezt azzal is szimbolizálják, hogy míg egyéb napokon szól a reggeli és a déli harangszó, nagyszombaton egyáltalán nem szólalnak meg a harangok.

Hogy végül vasárnap szinte belehasítson a csendbe a harang, és ezzel együtt a feltámadás örömüzenetének hangja! Az üzenet pedig?  A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, és ő uralkodni fog örökkön-örökké. Mi pedig a 24 vénnel együtt elmondhatjuk: Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy nagy hatalmadat kezedbe vetted, és uralkodsz.