„Emlékezzél meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt.”.

A Tízparancsolatot két helyen olvashatjuk a Szentírásban: Mózes 2. és 5. könyvében. Különbség a kettő között pusztán a IV. parancsolatban van: Mózes 2. könyve a nyugalom napjának megszentelését a teremtéssel magyarázza (Isten is megnyugodott a hetedik napon, visszatekintve jól elvégzett munkájára), míg Mózes 5. könyve az Egyiptomból való szabadulással (emlékeztet arra, hogy Izráelnek a sorsa egykor szünet nélküli szolgaság és robot volt, ezért legyen hát emberséges mindenki és engedjen osztozni a pihenőnap nyugalmában mindenkit, aki a családhoz, vagy a házhoz tartozik).

A szombat Izrael számára a legfontosabb törvény volt. Isten meg akarja népét szentelni, vagyis a szombat az, amely megérteti a teremtés titkát, feltárja értelmét és előremutat a világ megváltására. A szombatot ünneplő nép tehát nagy titkot tudhat magáénak. Érti, hogy miért teremtett az Isten, és érti, hogy milyen ígéret veszi körül a teremtést. A teremtésnek van szombatja, van nyugalma, van beteljesedése. Isten megszentel, azaz bevon saját létébe, saját művének legmélyebb értelmébe. 

Szombaton Isten ünnepel népével, és a nép ünnepel Istenével. Istennel együtt örül a népe. 

A szombati béke, a béke Istennel, mely áthatja az embert, a családot és a népet is. Ez valami csodálatos isteni rendelés. Az állatok is ünnepelnek, pihennek, hiszen Isten a természetre is gondolt. 

A szombat lényegéhez tartozik, hogy előre mutat a jövendőre, amikor Isten majd örökkévaló jelenlétében részesíti a világot, azaz elküldi a Messiást, hogy elkezdődjön a világ megváltása és újjáteremtése. 

A szombat, csakúgy mint minden nap a zsidóságban a megelőző nap estéjétől aznap estig tart. Péntek este a nőknek a gyertyák meggyújtásával, a férfiaknak a zsinagógai istentisztelettel veszi kezdetét a sábát. A szombat reggeli istentisztelet központi motívuma a tóraolvasás, melyet tekercsből olvasnak fel héberül. 

A zsidó bölcsek 39 főmunkában összegezték a tiltott tevékenységeket, ilyenek például: mezőgazdasági munkák, főzés, mosás, építés, írás és cipelés. Tilos volt utazni (Csak egy szombatnapi járóföldet mehettek), tüzet gyújtani, kereskedni, fát szedni.

Vasárnap:

Az I. sz-tól a vasárnapot, mint Krisztus feltámadásának napját ünneplik. Jézussal beteljesedett a szombat értelme, tehát amikor Jézus látszólag megtörte a szombatot, arra figyelmeztetett, hogy a szombat célhoz ért, mert Benne beteljesedett. Nem a szombat most már, hanem Ő maga hozza el, amit a szombat kifejezett: a megváltás örömét, a teremtés nyugalmát. A szombat van az emberért és nem fordítva. Vagyis minden törvény és szombat célja, hogy az ember Istenben való nyugalmához, a megváltáshoz eljusson. Ez pedig Benne érkezett el. 

Innen érthető a vasárnap jelentősége: vasárnap támadt fel Jézus, és ez jelenti a teremtés teljes nyugalmát, és az örökkévalóság megkezdődését. Ekkor pedig egyetlen dolog szükséges: Jézust és Jézussal ünnepelni. A vasárnap ünnepi jellegét az Istentisztelet határozza meg. A szombat helyére tehát nem a vasárnap kerül, hanem maga Jézus.