A görög „apokalüpszisz” szó jelentése: kijelentés, kinyilatkoztatás, felfedés. A szó a köztudattal ellentétben tehát nem valami retteneteset jelent, hanem valami lepel mögé rejtett dolognak a felfedését, leleplezését. Teológiai szakkifejezésként elsősorban műfaji meghatározás, amely olyan irodalmi alkotást jelöl meg, ahol a szerző(k) mitológiai utalásokkal telített, szimbólumokban bővölködő nyelven a közeli végidőket jövendöli(k) meg, ill. az ezt követő hatalmas történelmi fordulatot. 

Az apokaliptika saját nyelvezettel rendelkezik. Az apokalitikában gyakran van együtt több műfaj is. Így például a Jelenések könyvében megtalálható a dráma, a levél, a prófécia, a szimbólumok rendszere

Az Ószövetségben főként Dániel és Zakariás könyvében találunk apokaliptikus próféciákat.

Dániel könyve:

A babiloni fogság idején játszódik. A birodalom vezetői hosszabb távon gondolkodnak, ezért nem rombolnak úgy, mint az Asszírok, ők inkább azt a taktikát alkalmazzák, hogy a „maguk képére” formálják a zsidókat, átneveljék őket a saját hitükre. Ennek érdekében a könyv „szereplőinek”, az előkelő ifjaknak a nevét is megváltoztatják, eredeti nevük ugyanis „theofor” név, azaz Isten nevére is utal. 

Így lesz:

Dániel (Isten az én bírám) ? Baltazár

Hananjá (az Úr irgalmas) ? Sadrak

Misáél (kicsoda olyan, mint Isten?) ? Mésak

Azarjá (az Úr megsegített) ? Abdenégó

A könyv két részre osztható: 

1-6. rész: Dániel és három társa életét meséli el

7-12. rész: apokaliptikus látomások (titokzatos végső időkről való látomások, sajátos képi nyelven). 

A második részben találunk arám nyelvű részeket is.

Mely királyok idejében játszódik?

• Nebukadneccár: álmot lát az aranyfejű, ezüst mellű és karú, réz hasú és oldalú, vas lábszárú, vas és cserép lábú szoborról. Ezt a szobrot aztán egy, az égből jövő hatalmas kő pusztítja el. Dániel megfejti az álmot: a szobor egymás utáni királyságokat jelez, amelyek egyre gyengülnek (ahogyan az aranytól haladunk a vas és cserép felé). Végül a kőben jön majd egy új királyság, amely az egészet összetöri. 

Nebukadneccár aztán készíttet egy szobrot, ami előtt mindenkinek hódolni kell. A három férfi azonban (Dániel 3 barátja) nem hódol, ezért tüzes kemencébe dobják őket, ahol azonban nem történik bajuk, mert Isten angyala óvja őket. 

• Bélsaccár: lakomát rendez, melyhez az edényeket a jeruzsálemi szent edények közül hozza (ezzel megszentségtelenítve azokat). Lakoma közben egy kéz kezd írni a falra, melynek jelentését Dániel fejti meg: Isten számbavette Bélsaccár királyságát, és megmérte őt, de könnyűnek találtatott. Bélsaccár még azon az estén meghal.
• Dárius: a babiloni birodalmat felváltja a méd-perzsa birodalom. Dániel ellen szövetkeznek a főemberek (féltékenyek rá). Elhatározták, hogy aláíratják a királlyal az általuk megfogalmazott rendeletet, amely megtiltja, hogy Dárius királyon kívül a birodalomban harminc napig bárki bármit kérjen Istentől vagy embertől. Ha pedig valaki áthágja ezt a rendeletet, büntetésül az oroszlánok vermébe vetik. Dániel mégis fohászkodik az Úrhoz, ezért nem kerülheti el sorsát. Az oroszlánok azonban nem bántják őt. Ő is megmenekül, mint barátai a tűztől.

A következőkben már az apokaliptikus látomások sora kezdődik:

– Világbirodalmakról

– Kos és bak küzdelme: méd-perzsa – görög harcok

– Kijelentés a fogság hetven évéről

– Dániel bűnvalló imádsága a nép vétkéért és a szabadításért

• Círus: az utolsó látomások az ő idejére esnek. Ő az a király, aki elengedi a népet és

elindulhatnak haza, hogy felépítsék a templomot és Jeruzsálemet.

A végső látomásban egy gyolcsruhás férfit lát, aki elmondja neki, hogy mi történik az utolsó időben. A könyv szól a halál utáni dolgokról: ítéletről, feltámadásról, örök életről.