Erre a kérdésre már ősidők óta keressük a választ.

Mit mondanak a tudományok?

• szociológia: embert a körülményei határozzák meg
• pszichológia szerint az ösztönei

Mi azt valljuk, hogy az ember Isten teremtménye¸ ezért lényege szerint csak Istenhez való viszonyában ismerhetjük meg.

Az ember teremtése:

Isten teremtménye, azaz nem isten, nem is isteni lény. 

Isten ugyanakkor kiemelt helyet biztosít az embernek. Különös helyet biztosít neki. Szeretettel formálja, kezével. 

Ugyanakkor a „maga képére és hasonlatosságára” teremtette. 

Mit jelent ez? Nem külsőnket tekintve hasonlítunk Hozzá, hanem abban, hogy az Isten az embert a magával való közösségre tekintette. Kapcsolatban lehetünk vele az imádság által. Erre egyik állat sem képes. 

Ugyanakkor uralkodni is kell a teremtett világon. Legyen jó gazdája a világnak.

Az ember bukása:

A Sátán kígyó képében csalja meg az embert. Hazugsággal veszi rá az engedetlenségre, hogy szakítson a tiltott gyümölcsből. 

Az ember kétségbe vonja Isten szavának az igazát, bizalmatlanná válik Istennel szemben, és engedetlen lesz. Megszakad a kapcsolata Istennel. Ez a bűn.

A bűn következményei:

Egy sor addig ismeretlen nyomorúság jelent meg. S megjelent a halál. Innentől kezdve minden ember már születésétől fogva bűnös ? eredendő bűn.

Megoldás:

Isten küldött egy Szabadítót, aki „a kígyó fejére tapos”. Ő Jézus Krisztus. Benne új szövetséget kötött velünk az Isten. Ő a második Ádám, benne láthatjuk, milyennek teremtette Isten eredetileg az embert. 

Az Ő kereszthalála legyőzte a bűnt és újra utat nyitott nekünk az Atyához. 

Aki elfogadja az Ő áldozatát, az új életet kap.