Sákramentum: latin eredetű szó, hűségesküt jelent. 

A református egyház (a katolikus 7 szentséggel ellentétben) 2 dolgot tekint sákramentumnak: a keresztséget és az úrvacsorát.

Mi tesz egy cselekményt sákramentummá?

1. Jézus Krisztus rendelése kell, hogy legyen: mind az úrvacsorát, mind a keresztséget Ő rendelte el tanítványainak.
2. Kell külső, látható jegy: ez a keresztségben a tiszta víz, az úrvacsorában a kenyér és a bor.
3. Üdvösség ígérete kell, hogy fűződjön hozzá: 

• keresztségben: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül” (Mk 16,16)
• úrvacsorában: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van” (Jn 6,54)

A keresztség jelentősége: ószövetségi előképe a körülmetélés.

AZ ÚJJÁSZÜLETÉS FÜRDŐJE

Már az ószövetségi rituális mosakodások kiábrázolták azt a tényt, hogy az embernek megtisztulásra van szüksége. De ez természetesen nem mossa el tökéletesen a lelki szennyet. Tisztává csak Jézus Krisztus kiontott vére tehet. Ezt a szent vért jelképezi ki a keresztvíz. Akinek Jézus vére lemossa a bűneit, annak örök élete van.

„Ő ELŐBB SZERETETT!” (1Jn 4,19)

A keresztség körül régi vita folyik: helyes-e megkeresztelni a kisgyermekeket, amikor ők nem tudják, hogy mi is történik velük. Sok felekezet csak felnőttkorban, bemerítéssel keresztel. Mi miért fogadjuk mégis el a gyermekkeresztséget?

1. Azért, mert kifejezi Isten megelőző kegyelmét! Azt, hogy nem mi vagyunk a kezdeményezők, hanem Isten. 
2. Kifejezi, hogy nem a mi érdemünk szerzi meg az üdvösséget, hanem Jézus Krisztus áldozata. A kisgyermek még semmit nem tehetett érte, mégis bűnbocsánata van, s övé az örök élet ajándéka.
3. Kifejezi, hogy mi Isten szövetséges népe vagyunk. 

A KERESZTSÉG: EGY ÉLETRE SZÓLÓ PROGRAM

Jézus idejében a keresztséget a teljes bemerítéssel hajtották végre. Ilyenkor a vízbe merülőnek lehetett az az érzése: „most megfulladok”, hogy a következő percben fellélegezhessen: „ÉLEK!”. Jelképesen ez a cselekmény azt jelenti, hogy ó-emberünknek, azaz régi természetünknek meg kell halnia, és az új, megtisztult embernek kell tovább élnie. Ez nem más, mint a Krisztus halálával és feltámadásával való azonosulás. Ez nem csak a szertartás 15 percére szól, hanem egy egész életre.

A KERESZTSÉG: A TULAJDONJOG RÖGZÍTÉSE

A keresztségkor az „Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe” keresztelünk. E szerint az Ő tulajdonába kerülünk a keresztségkor. Urunk vízzel ír egy láthatatlan jegyet a homlokunkra. „Nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok”.

A KERESZTSÉG: VIGASZTALÓ ERŐ

Abból a tényből, hogy Isten tulajdona vagyok, nagy vigasztaló, bátorító erő támad. Jézus mondja: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” Életben-halálban erőforrásunk e tény.