Tegnap arról hallhattunk, hogy Isten megteremtette a világot, hogy a káoszban egyszer csak a maga csodálatos módján rendezettség kezdett el uralkodni. Az elemek céltalan sodródása után közbeszólt az Isteni teremtés és létrejött ez a csodálatos világ. A teremtés csúcsaként pedig megjelent az ember, aki feladatot kapott ebben a világban: őrizd és műveld. De volt valami, illetve valaki, aki belerondított ebbe a munkába: a sátán, aki jól összekuszálta a szálakat és látszólag egy hatalmas nagy kalamajkát okozott. Olybá tűnt, hogy minden elromlott, mert a rendezettség után ismét a káosz kezdete el felütni a fejét, megromlott az élet, bejött a bűn a világba és az a hajdanán csodálatosan megteremtett világ kezdett szétesni.

És amikor az ember azt gondolná, hogy a sátán jól kibabrált Istennel, amikor rászedte az első emberpárt erre a bűnös cselekedetre, akkor jön János, a neki adott kijelentés és kezdi helyre tenni a fejekben azt az isteni hatalmas nagy tervet, ami végigvonul a világ történelmén.

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige – kezdődik az evangélium bevezetője, és az egyszeri bibliaolvasó embernek összekuszálódnak az agytekervényei, mert hirtelen nem is tudjuk, hogy hogyan értelmezzük ezeket a szavakat. Milyen Ige? Mi lehet az, amire itt az apostol céloz? Talán az, ami elhangzik minden egyes teremtési nap elején: legyen? Hiszen ez az, amivel a Biblia legelső lapjain találkozhatunk. Vagy talán valami más lehet, amire rá szeretne vezetni bennünket János?

De ha elkezdjük tovább olvasni, akkor a második vers mintha megerősítene bennünket abban, amit először feltételeztünk: minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Most talán még zavarosabb lett a fejünkben a gondolathalmaz, de még mindig ahhoz álunk közel, hogy arra az egyetlen, csodálatos, hatalmas, felséges, minden dolgot megváltoztató szóra gondoljunk, ami úgy hangzott: legyen!

Benne élet volt – hát hogyne lett volna élet, hiszen előtte nem volt semmi. És az élet volt az emberek világossága – természetesen, hiszen előtte világosság sem volt, az az élet feltétele. Látjuk: minden mindennel összefügg. A világosság a sötétségben fénylik – János – mondhatnánk –, az előbbiek után ilyen magától értetődő dolgot már le sem kellett volna írni!

De itt jön egy fordulat: de a sötétség nem fogadta be. Kit? Hát eddig nem valami dologról, mondjuk a világosságról, a fényről volt szó? És jön egy János nevű ember, aki bizonyságot tesz a világosságról, aki maga az Ige volt, aki eljött a világba, hogy beragyogja az emberek életét, hogy rávilágítson a hibákra, hogy azok az emberek, akik eddig a sötétségben jártak, most Isten gyermekei legyenek. János, miről beszélsz?

És most jön a 14. vers: az Ige testté lett. Ó… pörgessük akkor vissza az elejére a gondolatunkat és vegyük át újra, hogy miről beszélt az apostol!

Kezdetben volt a testté lett Ige, tehát ez azt jelenti, hogy az a Krisztus, aki megjelent Keresztelő János mellett a Jordánnál azért, hogy megkeresztelkedjen – mert ez következik a felolvasott igeszakasz után –, ő már akkor ott volt, amikor ez az egész minden megformálódott az Úristen szava által. Ott volt, amikor a Teremtő Atya megformálta az első embert, ott volt akkor is, amikor az ember ellenszegődött az Isten szavának. Ott volt, amikor Isten azt mondta, hogy méltó az ember a tette büntetésére, de ott volt akkor is, amikor azt mondta az Isten a kígyónak, hogy Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa… Itt van előttünk most az Ige, aki testté lett és ő fog igazán rátaposni a kígyó, azaz a sátán fejére!

Imahetünk témája a Szentháromság Isten, és ennek az egész misztériumnak a megértése. A teremtő Atya után a mai nagy üzenetünk a Fiú testet öltése. Értelmezzük most jól azt, amit János elénk az az evangélium elején:

• Annak az isteni személynek a testet öltéséről van szó, aki a világ kezdetétől fogva már ott van! Róla szól az Atya, amikor az első evangélium meghirdetésekor azt mondja, hogy el fog jönni a világba, aki lerontja a gonosz ellenünk szőtt terveit, aki megálljt parancsol a sötétség uralmának. Róla szólnak azok a próféciák, amelyek végig vonulnak az ószövetség lapjain. Ő az, aki eljön majd, hogy némán viselje azokat a sebeket, amelyeket kapni fog a testére és a lelkére egyaránt.
• És habár a testet öltés ünnepének a karácsonyt szoktuk tartani, János nem véletlenül ugorja át ezt az egyébként fontos mozzanatot! Az ok, hogy egy sokkal nagyobb mértékű megjelenésre hívja fel a figyelmünket: arra, amikor megjelenik Jézus Keresztelő Jánosnál, aki azt mondja, hogy Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!

Nem múlhat el egyetemes imaheti alkalom, hogy el ne mondjuk az az általános, nagy üzenetet, hogy miért jött el Jézus, miért lett az Isten emberré, miért jelent meg a világ világossága! Ki volt Jézus? Azt írja János evangélista: az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert! Isten gyermekeiként, akik befogadták őt – azt írja az evangélista, hogy ezek vagyunk mi –, mindegy, hogy milyen templomban halljuk az üzenetet, mert az üzenet mindig ugyanaz: az igazi világosság téged is megvilágított! Lehet, hogy olykor jó lenne elbújni előle, de az az igazság, hogy életünk valamennyi percében Isten szeretetének reflektorfényében vagyunk!

Adjunk hálát annak az Istennek, aki – ahogyan Pál írja a Filippi levél 2. fejezetében – Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Vigyétek magatokkal haza a jóhírt: az Ige testté lett, közöttünk lakozik ma is és mi is láthatjuk dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.