A Hegyi beszéd két passzusát hoztam a mai napra. Az egyik a beszéd elejéről, a másik a beszéd végéről való. Nem is beszéd ez, inkább prédikáció. És ha most elkezdenénk gondolkodni, hogy mitől jó egy prédikáció, akkor biztos nagyon sokféle válasz születne. Kinek mi a jó a gyülekezetben. Itt is, ahányan vagyunk, annyi félék. Van olyan, aki azt mondja, hogy ez egy nagyon jó prédikáció volt, mást viszont nem érint meg. Beszéltem már arról is, hogy volt olyan, hogy én éreztem úgy, hogy nem sikerült olyan jól, de amikor vége lett az alkalomnak, akkor viszont többen voltak olyanok, akik azt mondták, hogy nagyon megérintette őket. Az Úristen különös kegyelme és nagy titka ez.

Egy valakitől azonban nem olyan rossz ellesni egy-két ötletet. Ez pedig nem más, mint Jézus, aki nagyon jól átgondolt, elmét és lelket megérintő módon tárja elénk az Isten országának titkait, az oda vezető út örömeit – és persze a buktatóit is. Mondjuk a törvényeskedést, a fásultágot, a félreértéseket, a direkt félremagyarázást – mert hogy ebből is volt szép számmal abban az időben – is! Ne gondoljuk, hogy ma nincs így, vannak olyanok, akik szép hasznot húznak belőle, pedig nagyon nem ez lenne a lényege!

Jézus pedig szeretetteljes feddéssel figyelmezteti a beszédének hallgatóit: ne legyetek olyanok, mint a régiek, akik elkövették ezeket a hibákat. Megmondatott a „régieknek” – mondja Jézus többször ebben a szakaszban, több dolgot elővéve. Választhattam volna bármelyiket példaként a mai alkalomra, de amikor elolvastam az aranymondást, akkor rögtön ez jutott eszembe. Szemet szemért, fogat fogért és szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.

Hogy visszatérjek az előbbi gondolatmenetez: mit lehet ellesni Jézustól? Azt, hogy nem csak azt mondja el, hogy mit ne, hanem azt is, hogy mit igen. És hogy hogyan! Jézus példákat ad, hogy hogyan is lehet véghez vinni azt, amit tőlünk kér. Van, amikor nagyon direkt módon mondja el, hogy mit kell tennem, máskor viszont engedi, hogy kicsit elgondolkodjam. Beleenged egy történetbe, hogy sodródjam a szereplővel, átéljem és átérezzem, hogy mit hordoz, hogy aztán a végén megérkezzem az Isten szerinti egyetlen helyes és jó végkifejlethez. Bármelyik példázat eszünkbe juthatott az elmúlt pillanatokban – ez pedig nem a véletlen műve.

Szóval elmondja, hogy mit ne. A „régieknek” mondatott meg. A messiási-kor előtt élőknek. A törvény alatt roskadóknak. Egy olyan korban élőknek, akik úgy gondolták, hogy önrendelkezniük kell, mert ebben az Isten nem fog melléjük állni, vagy hogy pont ebben áll melléjük. Egy félreértett Isten félremagyarázó papjai által uralt korban. Amikor egy büntető Isten, egy harcos Isten képe lebegett a szemük előtt, nem a szeretet Istene. Amikor az emberek féltek Istentől és féltek a papoktól – megismétlődik ez majd Luthernél is.

Mit mondtak a régiek a régieknek? Szúrd ki, üsd ki te is! Szeresd, aki téged szeret, de gyűlöld teljes szívedből, aki megérdemli. Helyezzük magunkat bele ebbe a korba egy pillanatra. Milyen lelki világról árulkodik vajon ez a pár mondat? Hogy esetleg felfedezni véljük ezeket a mai korban is? Az, hogy a Biblia szavai nem csak az Istenről árulnak el újra és újra sok mindent, hanem rólunk, emberekről is, ez bizonyítja azt, hogy a Szentírás örök érvényű. Mindig és minden helyzetben vissza kell mennünk a forráshoz, Krisztushoz.

Szóval: megmondatott a régieknek. De mi is? Hogy szemet szemért, fogat fogért. Jézus azt mondja, hogy ez gonoszság, aki ilyet tesz, az pedig gonosz ember. A gonosz ember pedig csak azt fogja várni, hogy beszálljunk ebbe az adok-kapokba, mert neki ez a jó, nem tudni miért. Jézus azt mondja: tarts oda a másik orcádat is. Pál pedig a Római levél ezt írja: Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat (12, 21). Ha ugyanazt adom vissza, mennyivel vagyok én jobb a másiknál?

Vagy mi mondatott még meg? Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet? Az első még nem annyira nagy probléma. Szeretjük szeretni azt, aki bennünket is szeret. És ha valami nem az igazi, könnyebben is bocsátunk meg nekik. A mondat második fele azonban már kétséges érvényű Jézusnál. Vámszedők és pogányok – ugyanezt teszik. Köszöntik a barátaikat, de amikor egy egyszerű ember megy oda, akkor csak púpnak érzik. Akkor már rögtön megy a kiközösítés.

Jézus odafordul az emberekhez és a hétköznapi tapasztalataikat fonja bele a beszédébe. Nem ez történik veletek is minden nap? Hogy esik neked, amikor kirekesztett vagy? Milyen az, amikor semmibe néznek? Amikor egy kedves arc helyett kapsz egy gúnyos mosolyt? Tényleg ezt akarod tovább adni? Ha lenézed azt, aki ilyet tesz igazságtalanul, amikor te teszed meg ugyanezt, nem érzed, hogy valami nem jó? Hogy valami nem az igazi. Hogy nem ez az Isten akarata?

Ne tegyél mást, csak hallgass a józan eszedre és a szívedre. Ha ezt teszed, akkor egyszer csak megfogalmazódik benned is egy olyan mondat, ami örök időktől beléd van kódolva, de hogy ne felejtsük el, a törvény és a próféták is mindig az emlékezetünkbe idézik. Lehet, hogy nem ezekkel a szavakkal, de az emberek az életükkel, az Isten-kapcsolatuk visszatükrözésével.

Mit vársz el másoktól? Megvan? Akkor menj el – mondja Jézus – és tegyél te is hasonlóan velük. De ne csak immel-ámmal. Ne csak néhány dologban. Nem tudom, hogy felfigyeltünk-e már egy aprócska szóra a szóban forgó igében? Azt mondja Jézus, hogy „mindenben”. Mindent, amit elvárok, mindent, amit szeretnék viszont kapni, mindent ugyan úgy tegyek én is.

Nos, ez nem mindig egyszerű – sőt, inkább többször nehéz. De van még egy mondat, amiről nem beszéltem még a másik Ige kapcsán, és amit talán még nehezebb: „ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes”.

Milyen a tökéletes? Szent, feddhetetlen, ha megnézzük a versél a két mózesi hivatkozást. Olyan ember, aki visszatükrözi az Istent. Akinek szavaiban és tetteiben az Isten szeretetétnek jó illata árad. Ilyenek vagyunk? Aligha. Jézus azt mondja: legyetek! Ez még nem befejezett, ez még nyitott. Van még lehetőség, tart még a kegyelmi idő. Legyünk mi is ilyenek – imádkozzunk mindenkiért, a lelkünket terhelőkért is!