„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által.” (Zsid 1:1)

Isten sokféleképpen nyújtja ki a kezét az ember felé. Ennek vannak mindenki számára nyilvánvaló üzenetei a természetben, a történelemben és a lelkiismeretben. Ezt hívjuk általános kijelentésnek.

A természet törvényszerűsége mindig lenyűgözte az embert. Hatalmas összefüggésekre jöttünk rá, s ezeket leírtuk a matematika, fizika, biológia stb. természettudományos tárgyakban. Mindig is érdekelte az embert, hogy hogyan, ki által alakultak ki ezek a törvényszerűségek.

A történelem igazságossága is mindig elgondolkoztatta az embert. A legnagyobbak is elbuktak, a kicsik is felemelkedtek. Érdekes kérdés ez is: Ki vezeti az emberiséget, hova halad, milyen cél felé?

A lelkiismeret minden embernél működik, jelez, ha rosszat teszünk. Csak sajnos nem mindig ismerjük fel ezt a jelzést, vagy nem veszünk tudomást róla.

Istent azonban nem ismerhetjük meg tisztán ezekből a kijelentésekből, csupán sejthetjük, hogy milyen. 

Ezért van szükség a különös kijelentésre. Isten eme kijelentésének hármas alakja van: a kijelentett, írott és hirdetett Ige. 

1. Isten Kijelentett Igéje jézus Krisztus. Őbenne mutatta meg a láthatatlan Isten, hogy ki Ő valójában. „Aki engem lát, látja az Atyát” – mondja Jézus. Jézusban Isten érthető nyelven beszélt velünk. Világosan megtudhatjuk, hogy ki Ő és mit akar. Isten elküldte az Ő Fiát az örökkévalóságból, engedte, hogy végigjárja a szenvedés útját, és meghaljon a kereszten, és harmadik napon feltámasztotta Őt a halálból. Mérhetetlenül szereti az ellene lázadó bűnös embert, ezért nem őt büntette meg, hanem helyette Jézust, aki soha nem vétkezett. Az emberrel újat akar kezdeni, s ez világos Isten kijelentésében: azt akarja, hogy kövessük Jézust, s így lesz Isten kijelentése életté számunkra
2. Isten kijelentésének második alakja az írott Ige, a Biblia. A Szentírás nem elsődleges, hanem másodlagos formája a kijelentésnek. Előbb történnie kellett valaminek, amit aztán feljegyeztek. Az elsődleges tehát Krisztus, s a róla szóló prédikáció. A Biblia kánon, mérték¸mérőzsinór a számunkra, amihez életünket igazíthatjuk. Csak a Szentírás (Sola Scriptura) tartalmazza Isten igaz kijelentését. Semmilyen más írásmű nem egyenrangú kijelentés, forrás ezzel. Emberek írták le a Bibliát, de szerzője az önmagát kijelentő Isten. „A teljes írás Istentől ihletett”. A Biblia ihletett voltából következik, hogy nem csak istenről szól, hanem maga Isten szól általa az Ő Lelke erejével. 
3. A Krisztusról szóló szóbeli bizonyságtételt ugyanúgy Isten Igéjének tekinti a Szentírás, mint az írott Igét. Róla szól minden igehirdetés is, ez a különös kijelentés harmadik formája a hirdetett Ige. Természetesen nem minden vallásos beszéd igehirdetés. Az előbbi Istenről, az utóbbi Istenből beszél. A vallásos beszédnek csak a tárgya Isten, az igehirdetésnek viszont Ő az alanya.