Dévai Bíró Mátyás (1500k- 1545)  – A „magyar Luther”

A krakkói egyetemen tanult ferences rendi szerzetes az első magyar nemzetiségű diákok egyikeként, 1529-ben jutott el a wittenbergi egyetemre, s ott a reformáció hívévé vált. Németországban többször is megfordult, Luther házában lakott, így a közvetlen baráti köréhez tartozott  a reformáció elindítójának és Melanchtonnak.

A megismert igazságokat meggyőződéssel hirdette: elsősorban Nyugat-Dunántúlon és Északkelet-Magyarországon. Hitéért kétszer fogságot szenvedett, s sokszor kellett menekülnie a klérus (katolikus egyházi rend) elől. Tanítása lényegében megmaradt a wittenbergi reformáció keretei között (lutheri – evangélikus). Az ő nevéhez fűződik az első magyar helyesírási szabályzat (Ortographia) megírása.

Károli Gáspár (1530k-1591) – A „Bibliafordító reformátor”

Teológus és Biblia-fordító, aki wittenbergi tanulmányai után, 1563-tól haláláig Göncön volt lelkész. Mint a kassavölgyi (abaúji) egyházmegye esperese, tevékeny részese volt a Tiszáninneni Református Egyházkerület megszilárdításának. „Két könyv” című munkájában először fogalmazta meg prózában a magyar reformációnak az ószövetségi történelemben gyökerező történelemszemléletét.

Valószínűleg már az 1570-es évektől formálódott körülötte az a munkaközösség, amelynek először sikerült a teljes Szentírást lefordítania magyarra, és megjelentetnie nyomtatásban. A nagy mű 1590-ben készült el a közeli Vizsolyban, ahová Rákóczi Zsigmond egri főkapitány hozatta a nyomdát.

Szenczi Molnár Albert (1574-1634) -A „zsoltárfordító reformátor”

A Pozsony-megyei Szencen született jómódú, református családban. Győrben, Göncön, majd Debrecenben tanult. Éppen akkor volt Göncön, Károli Gáspár környezetében, amikor kinyomtatták az első magyar nyelvű Bibliát. Később Németországban – Wittenbergben, Heidelbergben, Strassburgban tanult. Felkereste Svájcot és Itáliát is. Németországban elkészítette latin-magyar, magyar-latin szótárát. 1606-ban elkészült Zsoltárfordításaival.

1612-ben hazatért, és Batthyány Ferenc udvari prédikátora lett, majd 1615-ben családjával együtt visszatért Németországba, ahol lefordította Kálvin Institutio-ját.

1624-ben Bethlen meghívására végleg hazatért Magyarországra. 1634 januárjában pestisben halt meg Kolozsvárott. 

Sztárai Mihály (?- 1575)

Sztárán (Zemplén) született; ferences szerzetesből lett reformátor. Padovában végezte tanulmányait. Részt vett a mohácsi csatában is.

Siklóson, majd Lakón lelkipásztor. Élete gyakori veszélyeztetésével Baranyában és Szlavóniában 120 protestáns egyházat alapított. Később Gyulán, Sárospatakon és Pápán lett lelkész, 1574 tavaszán Pápáról távozott, hogy hová, azt nem tudjuk. Irodalmi művei: Zsoltárfordítások, hitvitázó drámák, bibliai és egyháztörténeti históriák. 

Élete végéig megmaradt Luther követőjének. Hitvitákat is folytatott a svájci (kálvinista) reformáció követőivel.

Méliusz Juhász Péter (1532.- 1572.) református püspök, egyháztudós, író, botanikus.

Tanulmányait Tolnán és Sárváron végezte, ahol eleinte lutheránusnak nevelték, de aztán Szegedi Kis István hatására magával ragadta a helvét reformáció szelleme. 1556. október 25-én beiratkozott a wittenbergi egyetemre. 

1558-tól protestáns lelkész Debrecenben, ahol hamarosan a kálvinista tanok hirdetője lett. Ő szervezte meg a Magyarországi Református Egyházat, következetesen harcolt a reformáció radikálisabb irányzatai, különösen az antitrinitáriusok ellen. 1561 végétől haláláig debreceni református püspök. 1561-ben befogadta Debrecenbe a jeles vándornyomdászt, Huszár Gált. 1567-ben összeállított egy hitvallás és egyházi szabálygyűjteményt, ami a római katolikus vallással szemben körvonalazta a református tanokat. E tanokat a debreceni zsinaton jóváhagyták. Számos hitvitázó munkát, prédikációs kötetet adott ki. Herbárium című műve az első magyar orvosi füveskönyv.

Huszár Gál (1512. –1575.) reformátor, nyomdász, énekszerző. A Heidelbergi káté magyarra fordítója.

Származásáról és fiatalkoráról éveiről kevés információ áll rendelkezésre. Feltételezhető, hogy 1512-ben születhetett és Krakkóban tanult. Beszélt görögül, latinul, héberül és németül, emellett zenei ismeretekkel is rendelkezett.

1553. augusztus 4-én kiközösítették a katolikus egyházból. Menekülnie kellett, majd Magyaróváron és Kálnokon is ellátta a lelkipásztori tisztséget. 1558-ban nyomdát rendezett be Magyaróváron.

1560 októberében elfogatta az egri érsek. Mielőtt az egri börtönbe szállították volna Kassán tartották fogva, ahol azonban tisztelői kibontották a kassai börtön falát, így megmenekült (december 27.). Kassáról nyomdájával együtt Debrecenbe költözött. Itt alapította meg a mai Alföldi nyomda elődjét.

Debrecenben papi állást nem vállalt, csak nyomdászi feladatokat látott el. 1562. májusában Komáromba távozott. Többszöri kényszerű költözés után 1575-ben Pápára költözött, ahol október 23-án a pestis áldozatává vált. Nyomdáját fia, Huszár Dávid vitte tovább.