1. Pál ifjúsága, megtérése

Pál apostol diaszpóra zsidó volt. A Kis-Ázsia déli részén levő Tarsus nevű városban született, Benjámin törzsében. Apja római polgárjoggal bíró farizeus volt: fiát is a farizeus hagyomány és a törvénytiszteletben akarta nevelni. Ezért Jeruzsálembe küldte, a híres Gamáliel iskolájába. Itt rabbivá képezte ki magát. De egyúttal, a rabbik szokása szerint egy kézműves mesterséget is megtanult: a sátorkészítés mesterségét – egész apostolsága idején ebből tartotta fenn magát. Eredeti zsidó Saul nevét keresztyén munkássága kezdetén változtatta Pálra.

Fanatikus farizeus volt a fiatal rabbi. Szívéből meggyűlölte az első keresztyén igehirdetőket, hiszen bennük vallása ellenségeit látta. Jelen volt István kivégzésénél, sőt helyeselte is azt. Felhatalmazást kért és kapott Jeruzsálemből a szétszóródott keresztyének üldözésére is. Éppen Damaskus felé tartott, amikor Krisztus eléje állott és megfordította élete útját: az üédözőből apostol lett (Kr. u. 33-35 körül).

Antiokhiába, Szíria fővárosába ment. Itt keletkezett maga a „keresztyén” elnevezés is, először gúnynévként (Christianus = Krisztushoz tartozó, Krisztust követő).

Pál missziói útjai, fogságai, halála

Első missziói útja (42-46). Ciprus szigetén, majd Kis-Ázsia több városában hirdette az Isten Igéjét. Először mindig a zsinagógákban kezdte a prédikálást, de a zsidóknál kevés fogékonyságot talált az Evangélium iránt. Ezért a pogányokhoz fordult, akik rendszerint örömmel vették tanítását. A zsidók viszont ahol tehették, kiüldözték a városból, sőt egyszer majdnem halálra is kövezték. A pogányok kérdését a jeruzsálemi gyűlés rendezte (Kb. Kr. u. 50-ben): nem ehetnek fúlva holt állatot, nem ihatnak vért, nem imádhatnak bálványokat, nem paráználkodhatnak, de nem kell körülmetélkedniük.

Második missziói út (51-54): Átkel Európába!!!

Filippiben alapított gyülekezetet: itt vesszőzést szenvedett és börtönbe került, de csodálatos módon megszabadult (földrengés). 

Majd Thesszalonikában munkálkodott, de menekülnie kellett.

Így jutott Athénbe, az ókori műveltség egyik világhírű központjába, ahol az Areopagoson beszédet tartott a filozófusok előtt.

Innen Korinthusba ment, a fényűző és romlott kikötővárosba. 

Majd fölment Jeruzsálembe, s az ottani nyomorgó gyülekezetnek elvitte az útja közben gyűjtött szeretetadományokat.

Harmadik missziói útja (55-58). Ismét Kis-Ázsia volt a színhelye. Itt Efézus volt a központ, ahol majdnem három esztendeig munkálkodott. Harcot indított az itt uralkodó babonás pogány vallásosság, különösen a népszerű Artemisz-kultusz ellen. Ellenségei népzendülést támasztottak ellene, melytől csak a csoda mentette meg. Visszatért Jeruzsálembe.

Jeruzsálemi tartózkodása alatt fanatikus gyűlölködő ellenségei rátörtek, s egy népcsődület leple alatt rövid úton el akarták tenni láb alól. Azonban a római hatóság kimentette a dühöngők kezéből, és őrizet alá helyezte. Ügyét a római hatóság sokáig vizsgálta, mert Pálnak, mint római polgárnak joga volt ehhez a törvényi védelemhez. Az apostol végül a császárhoz fellebbezett, erre a római hatóság katonai őrizet alatt elindította Rómába. Útközben hajótörést szenvedtek, s a telet Málta szigetén kellett tölteniük.

Rómába kb. 61 tavaszán, Néró császár uralkodásának 7. Évében érkezett meg. Itt még enyhébb fogságban tartották, külön bérelt szálláson lakhatott. Élete végéről sem az ApCsel, sem egyéb irat nem szól. De úgy látszik szilárd alapja van annak a hagyománynak, hogy az első római fogságból még megszabadult, s egy vagy több missziói utat tett (talán Rómától nyugatra is Hispániáig), s ezután került ismét fogságba Rómában, és itt érte a vértanúhalál Néró alatt (64-67 körül): mint római polgárt, valószínűleg bárddal végezték ki Krisztushoz való hűségéért.