Egy család születése… – talán ezt a címet adnám ennek a résznek. De úgy, hogy a három pont ott van a végén, ami azért sejtet valamit. Mondjuk azt, hogy nem megy ez olyan könnyedén, mint amilyennek mi először gondoljuk. Van benne sok öröm, vannak benne nehéz pillanatok, tehát semmiképpen nem mondható unalmasnak. Ezt a fiatalok nem biztos, hogy így látják, de a felnőttek szerintem igen. Nem sok unalmas perc van egy családi körben. Hogyan áll össze egy család, és milyen fontos mozzanatok vannak benne? Nézzük meg az igeszakasz alapján.

Először is kell hozzá egy szerelmes pár. Mert az Úristen új rendelte, hogy két fiatal találkozása egy új dolgot indítson el, amit mi már akár családként is hívhatnánk. Vannak olyanok, akik hosszú időn keresztül keresik a számukra megfelelő párt, mások pedig sokkal szerencsésebbek: rövid idő alatt megtalálják azt az embert, aki mellett szeretnék leélni az életüket. Ott vannak először a diák szerelmek, amelyeket nagyon komolynak gondolunk, de nem biztos, hogy örökké tartanak. Az is igaz, hogy ezekre is láttunk már példát.

Amikor két fiatal egymásra talál, akkor nagyon sok mindenben kell egymáshoz idomulni. A mai ige talán kicsit bonyolultabb, mint a saját példáink: itt azt látjuk, mint ahogyan sok másik helyen is előfordul, hogy a férjnek, Elkánának 2 felesége is van. A biblia ószövetségi részében ez annyira nem meglepő, mint ahogyan azt sem, hogy ezekben az esetekben a feleségek nem biztos, hogy annyira nagyon jól jönnek ki egymással. Ebben az esetben Anna és Peninná között van feszültség. Nem is annyira az Anna részéről érződik ez, hiszen ő egy jámbor asszony, aki csak annyit szeretne, hogy gyermeked szülhessen férjének.

Ez az ajándék azonban nem adatik meg neki, mert ahogyan olvassuk: az úr bezárta a méhét, tehát nem születhetett gyermeke. Két dolgot látunk itt, amely mérhetetlenül elszomorítja az embert: egyrészt Anna nagyon szomorú, ez talán érthető is. Biztos volt már olyan mindenkivel, hogy nagyon szeretett volna megkapni valamit, de mindhiába. Ilyenkor a másik emberre irigykedve nézünk, mert neki megvan az, ami nekünk nincs. Ez fiatal, de idős korban is ugyanígy van. Talán annyi a különbség, hogy fiatalon még csak apró dolgok okoznak bennünk ilyen érzéseket, felnőttként már nem biztos, hogy ugyanazok a dolgok tennének boldoggá. Sokkal több, sokkal nagyobb dolgokra vágyunk.
Másrészt ott van Peninná nem túl barátságos jelleme. Ő szülhet gyermeket, de ennek örül is nagyon, de sajnos nem marad meg csak ebben az örömben, mert felfedezünk benne egy kis rosszindulatot. Nem elég, hogy Anna nem kapja meg azt, amit szeretne, még azt is el kell tűrnie, hogy a másik asszony kikezdi őt. Ehhez viszont elég nagy gonoszság tőle, és az emberi gonoszságot nem nagyon szeretjük.

Bizony, a boldogság mellett olykor előfordulhat az, hogy vannak ilyen „jóakarói” az embernek, ez pedig feszültséget szülhet, a mi semmiképpen nem tesz jót egy kapcsolatnak. De nemcsak arra kell vigyáznunk, hogy ilyen emberek ki ne kezdjék a kapcsolatainkat, hanem hogy ilyen emberekké ne váljunk. Mert sokszor elég egy apró szó, egy elejtett mondat, és máris kész a baj. Jézus egyszer azt mondta, hogy amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Nagy kérdés tehát, hogy mivel van csordultig a szívünk. A legfontosabb dolog talán az, hogy meglássuk a világban a szépséget, a kedves dolgokat, amik örömet tudnak nekünk okozni. És hogy ezt hol keressük? Az imádságban már elhangzott egy pár dolog: a családban, a barátokban, a gyülekezetben, Istenben.

Mit mond Elkána? Nagyon érdekes, hogy általában a férfiakat úgy tekintik, mint szigorú, határozott, családfő, akit nem az érzései vezérelnek, hanem a nyers ereje, mert hát mégiscsak férfi. Itt viszont nem azt látjuk, hogy megdorgálná a feleségét, vagy hogy azt mondaná, hogy ne legyen már ennyire érzékeny. Hanem azt látjuk, hogy odamegy a feleségéhez, és elkezdi vigasztalni. Hogy ez a hölgyek számára mennyire tűnik vigasztalásnak, azt nem tudom, de mindent megpróbál. Nem érek én többet neked tíz fiúnál? Lehet, hogy nem ez a legjobb módja, vagy nem ez a legtökéletesebb mondat, de legalább megpróbálta. Ettől a szomorúság még nem múlik el, a helyzet nem változik meg, ezért Anna tovább próbálkozik, mégpedig a legjobb helyen, a szentélyben.

A legjobb példája egy alázatos, de karakán nőnek. Lehet, hogy nem kapott meg mindent, lehet, hogy mások bántják emiatt, lehet, hogy próbálja magát erősnek mutatni, de nem adja fel. Addig megy, amíg valamilyen megoldást nem talál. Ő nem tudja elfogadni a nemet, szeretné megérteni, hogy miért történt ez vele. És legfőképp: szeretne ellene tenni.

Ezért az Isten elé megy. És kért tőle egy gyermeket, de nem erőszakosan, nem követelve, hanem olyan mély hittel és alázattal, annyi érzelemmel, amilyenre csak egy édesanya képes. Igen, lehet, hogy még nincsen gyermeke, de már megérett az anyaságra, már úgy viselkedik, úgy érez, úgy imádkozik, mint egy édesanya. Olyan hit van ebben az asszonyban, mint a gyermekekben szokott lenni. Nem kételkedik abban, hogy amit kér, azt meg fogja kapni. Tudja, hogy Isten meghallgatja a kérését, tudja, hogy az Isten kegyelmes. Ennek a legékesebb bizonyítéka egy mondat: ha gondod lesz rám, ha fiúgyermeket adsz, akkor egész életére az Úrnak adom. Még meg sem kapta, de már visszaadta őt Istennek, hogy őt szolgálja egész életében.

Istennek terve van velünk. Van, amikor nagyon világosan, határozottan látjuk, hogy mit szeretne velünk, de olyan is van, hogy amit mi szeretnénk, az nem biztos, hogy a legjobb számunkra, mert neki egészen más az elképzelése velünk kapcsolatban, mint ahogyan mi gondoljuk (falu, kis templom). Ahhoz, hogy felismerjük, hogy mit szeretne, sok-sok imádság kell. Ha pedig ezek az imádságaink, amik kapcsolatosak lehetnek a családtagjainkkal, a barátainkkal, a körülöttünk élő emberekkel, a gyülekezettel, a környezetünkkel, kedvesek az Istennek, akkor ez a mondat, ami elhangzik Anna mély imádsága után, számunkra is érvényes lehet: menj el békességgel! Ámen